A képzőművészet-terápia rövid története
A művészeteket, az alkotást már az emberiség töténtének kezdete óta használjuk, gondoljunk csak a barlangrajzokra, mikor a vadászni induló férfiak megrajzolták, majd tánccal eljátszották hogyan fogják elejteni a mamutot, és hogy sikeres legyen a vadászat. A képeknek, és a táncnak mágikus erőt tulajdonítottak. Egyiptomban szintén képekben, szimbólumokban gondolkodtak, hieroglifákban hagyták ránk történetüket, léptek kapcsolatba a túlvilággal. A görögöknél a zenében figyelték meg, hogy gyógyító hatása van. De ugyanúgy nézzük meg a gyermekeket, amikor rajzolnak, teljesen beleélik magukat, szinte együtt mozognak a képpel, kész történetek alakulnak ki. Az alkotás egyfajta játék, amiben kifejezhetik azokat az érzéseiket, amiket nem tudnak megfogalmazni, tudtunkra adni. Akinek kisgyermeke van érdemes figyelni a rajzait, mert még a színhasználat is sok mindent elárul. Aztán később az 1900-as évek elején az elmegyógyintézetekben vették észre, hogy a betegekre jótékony hatással van, ha papírt és ceruzát kapnak. Sok kutatás, és gyűjtés történt Olaszországban, valamint Németországban Heidelbergben. Az akkori művésztársadalom és műgyűjtők is felfigyeltek ezekre az alkotásokra majd kiállítások is nyíltak out sider, vagy art brut néven. Az out sider art „kívűl álló”, az art brut „nyers” művészetet jelent. Érdekesség, hogy az akkori avantgard festők bevonultak ezekre a klinikákra, hogy a betegekkel együtt festve fejlesszék tudásukat, újdonságokat merítsenek maguknak, növeljék kreativitásukat. Freud és Jung is sokat foglakozott ezzel a témával, Freud elsősorban a korai anya-gyerek kapcsolat, valamint a libidó elmélete kapcsán, Jung a szimbólumok elemzésén keresztül: azt hangoztatja, hogy a kollektív tudattalanban lévő őstípusok minden embernél ugyan azok, ezeket a génjeinkben hozzuk magunkkal, például azért van az, hogy a villámlás, a Nap, a Hold, a tűz, az anya-kép mint szimbólum mindenkiben ugyanazokat az érzeteket hozza elő. A terápiás kapcsolatok során észrevette, hogy nagyon hatásos azoknál a betegeknél, akik valamilyen életkrízisen mennek keresztül, esetleg megakadtak az életükben egy ponton, és nem tudnak tovább haladni, valamint a lelki folyamatok összerendeződésében is fontos szerepet játszik.
Alkalmazási területek
A művészet-terápia nagyon jól alkalmazható gyermekeknél, fontosabb, mint az egyéb verbális terápiák, mert a gyermek nem tudja megfogalmazni, szóba önteni a vele történt dolgokat, érzéseket. De használják számos más területen, pszichiátriai betegeknél, például olyan tudattartalmak kerülhetnek a felszínre, amik a verbális terápia kapcsán nem jönnek elő. Alkoholbetegeknél, és drogfüggőknél is használják, az ő esetükben az önbizalom erősítésére szolgál, segíti az önértékelést, és alternatív módszert ad a szerhasználattal szemben. Az időseknél a fontosság és hasznosság élményét adja, de dementálódott betegeknél például mérhető a dementálódás foka. Ismerjük a mozgásszervi fogyatékossággal élő emberek alkotásait (szájjal, lábbal festő művészek). Különösen érdekes, hogy például rákos betegeknél is használják, a betegség leküzdésében, az új élethelyzet feldolgozásában.
Egészséges embereknél az önismeret fejlesztésre, az önbizalom növelésére, srtesszhelyzetek oldására, természetes életkrízisek feldolgozásában (munkanélküliség, nyugdíjbamenetel, kismamaság, karriertervezés, karrirerváltás, perspektívaváltás, gyász) használják. Kikapcsolódás, hobbi is lehet, nyilván itt nem terápiás célzattal, hanem a jó közérzet megteremtésére.
Munkahelyi közösségeknek csapatépítés céljából, valamint a segítő szakmában, egészségügyben dolgozók számára a kiégés megelőzésére, feloldására egyaránt használható.