A művészetnek az emberi lélekre kifejtett jótékony hatása ősidők óta ismert. Pontos hatásmechanizmust nem ismerünk, ennek ellenére több évezred tapasztalatai azt mutatják, hogy a műalkotások jelentős hatással bírnak lelki készülékünkre, és klinikai megfigyelések tömege támasztja alá, hogy a pszichiátriai betegek állapota jelentősen befolyásolható a művészet eszközeivel, zenével, képpel, mozgással, színházzal.
Számos elismert pszichoterápiás módszer él az ókori görög drámák hatástárából ismert katarzis eszközével, amit eredetileg művészi eszközökkel értek el, míg a ma elfogadott pszichoterápiás módszerek más utakat választanak. Kivétel képeznek a művészetterápiák, amelyek a különféle műalkotások által hordozott (sokszor katartikus) hatások révén befolyásolják a beteg és nem beteg lélek működését.
A művészet(kreatív)terápiák önálló gyógyeljárásként a legtöbb mentális zavarban nem tekinthetők elegendőnek, de kiegészítő kezelésként a gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiás beavatkozások mellett az arra fogékonyaknál elemi hatásúak lehetnek. A művészetterápiák speciális kommunikációs csatornákat nyitva – gyakran a hivatalos terápiák hatástalansága esetén is – áttörést hozhatnak a saját lelki világukba zárkózó, bizonyos élményekre különös viselkedésformákkal reagáló páciensek kezelése során.
A krónikus pszichiátriai zavarok legtöbbjében jellemző ugyanis a visszahúzódás, a környezettel való kommunikációs anomáliák, a realitással harmonikus kapcsolat megbomlása, a kezdeményezőkészség és szociális aktivitás markáns lecsökkenése. Ezek gyakran bizarr észlelések és belső élmények következményei, amik szintén elszigetelik a pácienseket a környező világtól és az emberektől.
A szokványos párbeszédek, közeledések jellemzően kudarcot vallanak – tekintve a kommunikáció nehezítettségét. Itt lép be lehetséges csatornaként a művészet és a művészetterápia, ami non-verbális utakon közelítve, a minden emberben mélyen élő tudattalan tartalmak által (mentén) kapcsolatot létesíthet a kétfajta világlátás, érzékelés között. Vagyis a beteg ember kifejezheti önmagát az átlagember számára felfogható, átélhető módon anélkül, hogy az elrettentő lenne. A társadalmi elszigetelődés feloldása azonban csak egy, ám igen fontos része a pszichiátriai zavarban szenvedők kezelési célkitűzéseinek.
A másik, alapvető terápiás feladat a páciensek belső élményvilágának és viselkedésének megváltoztatása a kevesebb szenvedés és jobb funkcionálás irányába. Ehhez elengedhetetlen a már említett komplex kezelés, azaz gyógyszeres, pszicho- és szocioterápiák együttes alkalmazása.
Kiegészítő terápiás elemként a művészetterápiák – valahol a pszicho- és szocioterápiák között – érett énvédő mechanizmusokat mozgósítva, jelentősen csökkenthetik a betegek szorongását és visszaszoríthatják a valóság torzult érzékelését.
A XX. század elejéig a pszichiátriai betegek műalkotásairól, műveiről a világ csak szórványosan értesülhetett, a közvélemény igazán csak Prinzhorn 1922-es könyvéből illetve az 1950-es világkongresszus alkalmából ismerkedhetett meg a művészetterápiák eredményeivel és magukkal a művekkel. Azóta egyre több intézet, egyesület, szövetség alakult, melyek a pszichés zavarral élők művészeti aktivitását, a művészetterápiákat állították tevékenységük középpontjába. Újságokat adtak ki, galériák létesültek, illetve a meglévő galériák helyet adtak a mentális betegek műveinek is.
Mára a marginális kreatív megnyilatkozások – az „outsider art" gyűjtőfogalmi égisze alatt – bevonultak a világhírű európai és amerikai múzeumok falai közé, a galériák tárlataira, az aukciók listáira, a nagy művészeti vásárokra és a kortárs művészeti publikációkba. Híres kollekciók és kiállítások sora segítette ezt az alapvető szemlélet- és értékváltást eredményező, a művészet fogalmi határait tágító és elmosó folyamatot. (Muséé d’Art Differencie (M.A.D.) Liege; Museé des Arts Spontanés-Art en Marge, Brüsszel; Mussée Max Fourny, Párizs-Halle St. Pierre; Museum Charlotte Zánder, Schloss Bönningheim; Adolf Wölfli Foundation, Bern-Kunstmuseum; The Center for Intuitive and Outsider Art, Chicago; Haus der Künstler, Guggin; Husgrave-Kinley Outsider Collection, Museum of Modern Art-Dublin; Museé Creation Franche- Bégles/Svájc; Art-Brut-Collection Rainer Gyűjtemény, Bécs)
"Hazánkban a legutóbbi évekig csak szórványos kezdeményezések indultak e területen. A „Lipót Galéria" az első olyan hazai hely, ahol a betegek alkotásait a rehabilitált betegek közreműködésével fogjuk kiállítani és árulni. Várható, hogy a jövőben az ehhez hasonló kezdeményezések összefogását is felvállaljuk, jöjjenek azok más intézményekből vagy egyénektől akár."
(Dr. Danics Zoltán, az OPNI Pszichiátriai Rehabilitációs Osztály osztályvezető főorvosa)